A kívánság
Sehogy sem volt jó.
Felkapta a kabátját és kirohant az ajtón. Hideg, őszi éjszaka volt. Érezte, hogy nem tudja visszatartani a könnyeit. Végigsietett az udvaron, kinyitotta a kaput, átnézett az út túloldalára. A szomszéd meredt rá, biztosan mindent hallott. Legalább lesz min csámcsogniuk, gondolta magában, letörölte a könnyeit és elindult.
Fájdalmat érzett a mellkasában. Egy darabig szaladt, de nem tudta, hogy mi elől. Már sehol sem érezte magát biztonságban.
Leült egy hideg padra. Összehúzta a kabátját, előkotort egy zsebkendőt és csak meredt maga elé. Nem értette. Nem értette hol rontotta el. Ő rontotta el?
Miért pont a jó emberekkel történnek rossz dolgok?! Körbenézett. Az utcát sárgára festették a lámpák fényei, túl nagy volt a csend.Gyűlölte ezt a helyet és a benne élő embereket is. Tudta jól, hogy ebből nincs kiút. Ha a Negyedben születtél, mindig megtalálnak. Nem bújhatsz el.
De miért? MIÉRT? MIÉRT? Miért bántanak azok, akiket szeretünk?!
Úgy érezte, hogy a lelkébe égtek azok a szavak, amiket hozzá vágtak. Sajgott a csuklója...soha sem hitte, hogy megteszi, hogy hozzá mer érni. Ő nem egy bábú, akit kedvükre rángathatnak.
Keservesen zokogott. Minden, amivel eddig valaha megsértették, most ismét lyukat ütött a szívébe.
Soha sem felejti el azokat a szavakat, amikor azt mondták, hogy egy senki és az is marad. Hogy hasznavehetetlen, hogy egyedül fog maradni. Dühös lett, haragos. Haragudott magára, mert már nem tudta tisztelni őket...talán szeretni sem. Nem hittek benne. Pedig ő tényleg hitt magában, hogy sikerülhet.
Legszívesebben felült volna az első buszra, hogy többé ne térjen vissza. De ezt nem tehette.
Nem. Ilyet nem szabad tennie. Senkinek sem.
Miközben ücsörgött, beért a vonat. Emberek sétáltak el mellette. Nézte őket. Vajon boldogok? Várja őket valaki haza? Nekik van olyan, hogy HAZA?
Miután az utolsó alak is eltűnt az utca végén, sóhajtott egyet, felállt. Ideje "haza"menni.
Tett pár lépést, majd megtorpant. Nem volt benne biztos, hogy ott a helye, ahová indult.
Egy autó húzódott le a járda mellé, két sötét, magas alak ugrott ki belőle, megragadták és magukkal húzták. Sikoltozott, kapálózott. Soha többé nem tért haza.
Pedig a házakban égtek a lámpák, és a leengedett redőnyök mögül ott leskelődött az emberi gonoszság, akit szerelmesen ölelt magához az erőszak.
